Innom Adj

És megvadulva tobzódom akkor Benned
Véreddel locsolva égő bánatom
Keresztülzuhansz az égő napkorongon
És átesel e rohadt földgolyón

Kezem ha nyújtom magad után rántasz
S ha nem, csak kiáltasz felém
Megvadult, gyilkos éned felé
Zuhanok én, mint sír felé a holt

Utolsó mit láttam, szemed volt
Mely egyszerre nyugtatott és rémitett
Szemed, mely mosolygott rám és aztán
Kigyúlt benne a gyilkos őrület

A szomjuságot, ha belém oltottad
Ne hagyj meghalom, innom adj, Magad